Álmomban itt jártál

Hideg, csípős téli este volt. Mi ketten az ablakpárkányon könyököltünk és csodáltuk az év első havazós estéjét. Lábunkat a radiátor melengette, de az orroddal már rajzolni tudtál a párás ablaküvegre.

– Mit rajzolsz? – kérdeztem tőled.

– Majd ha elkészül, meglátod – válaszoltad nekem, mire egy halk kuncogás kíséretében folytattad megkezdett munkádat.

Egészen belefeledkeztél az alkotásodba, amikor is meztelen lábunk egy pillanatra összeért. És ez a pillanat valahogy kizökkentett téged az eddigi nyugodt, felszabadult állapotodból. Hirtelen zavarba jöttél, nem találtad a helyedet. Megijedtél talán? Legszívesebben elfutottál volna, de nem volt hova futni, mert én az ajtó és közted álltam. Rád néztem. Te nem mertél a szemembe nézni. Lesütött tekintettel meredtél a padlóra.

Én közelebb léptem hozzád, már szinte hallottam, ahogyan a szíved majd kiugrik a helyéről.

– Most mi lesz? – gondoltad magadban. – Ha még egy lépést közelebb jön hozzám én nem tudom mit fogok csinálni.

Kétségbe estél. Titkon ugyan vágytál rá, de nem gondoltad volna, hogy ez be fog következni. Én lassan magamhoz szorítottalak, a kezemmel végig simítottam a hátadat. Jó érzés volt hozzád bújni. Fejedet a mellkasomon pihentetted, a kezeiddel a derekamat ölelted át. Eltöltöttünk így legalább két percet.

Majd kiszabadultam ölelő karjaid közül, jobb kezemmel lágyan megsimogattam az arcodat, bal kezemet a derekadra helyeztem és csak ennyit mondtam:

– Örülök, hogy itt vagy!

Óvatosan közelebb hajoltam hozzád, még láttam, ahogy lehunyod a szemed, majd én is hasonlóképpen tettem és megcsókoltalak. Puha ajkaink selymes érintése teljesen lázba hozott. A nyelveddel finoman ízlelgetted a csók édes ízét miközben ujjaimat a hajadba fúrtam. Szorosabban magadhoz húztál. Nem akartad, hogy elengedjelek. Az érzés futótűzként futott végig a testeden. Jól eső borzongás lett úrrá rajtad…

A következő pillanatban már az ágyon feküdtünk. A nyakadra apró csókokat hintettem, amikre te apró sóhajokkal jelezted, mennyire jólesik neked. Megszűnt létezni számunkra a külvilág. Egyre hevesebben csókolóztunk, majd a pólómtól megszabadítva szorítottál magadhoz. Igazságtalanságnak éreztem, hogy nem láthatlak, ezért én is megpróbáltam levenni a pólódat. Egy pillanatig ellenkeztél, de egy pillanattal később már önként segítettél nekem levetni a felsődet. Meztelen felsőtesttel simultunk egymáshoz. Felhevült testünk egy kicsit megnyugodott, ahogyan a bőrünk egymáshoz ért.

Te egyre kíváncsibbá váltál. Kezed számodra eddig ismeretlen területekre tévedt. Kalandoztál. Szemeid kitágultak, a tekinteted az enyémet kereste, miközben te a kezedbe vetted. Apró ujjaid finoman fogták közre az izgalomtól merev testrészemet.

– Látni szeretném – suttogtad halkan a fülembe én pedig örömmel teljesítettem a kérésedet.

Érzékeid egyre felfokozottabb állapotba kerültek. Furcsa volt számodra az érintése, az illata. De egyre jobban kívántad, de ugyanakkor egy kicsit féltél is tőle. Óvatos csókkal kényeztettek apró ajkaid. Mennyei érzés volt, ahogy játszottál vele. Vágytál az ismeretlenre, vágytál az érzésre, hogy téged kényeztethessen. És én meg akartam neked adni az élményt. Hanyatt feküdtél, a fejem pedig a lábaid közé hajtottam. Éreztem az illatodat és láttam mennyire nedves lettél az eddig történtektől. Forró csókot leheltem az ajkaidra, mire egy hangos sóhaj volt a reakciód. Egyre többet kívántál az érintéseimből. Nyelvemmel finoman kényeztettelek, te pedig egyre jobban kezdted elveszteni a fejed. Tested akaratlanul is görcsbe rándult és már nem voltál ura a mozdulataidnak. A fejemre tetted a két kezed és kérted, ne hagyjam abba. De hát miért is tettem volna? Az orgazmus viharként söpört rajtad végig, te pedig kifáradt testtel feküdtél az ágyon. Még mindig nem tudod elhinni mindazt, ami történt. Szép lassan mégis visszatérsz a valóságba. Meztelenül fekszünk egymás mellett és az arcomat simogatod, miközben hozzád bújok.

És már csak egyetlen mondatot mondtál, mielőtt mindketten mély álomba merültünk volna:

– Örülök, hogy most itt lehetek…